„Sok olyan hallgatóm van, aki a saját területén nálam már sikeresebb, ami nagyon jó dolog. De még ennél is jobb, hogy azok, akik nálam tanultak, rendszeresen felkeresnek a kérdésekkel. Mert bíznak bennem. Számomra ez jelenti a legtöbbet, mert azt mutatja, nem csak akkor vagyunk kapcsolatban, amikor az kényszerűség, hanem azt követően is – mondja dr. Csupor Dezső, akinek kiemelkedő oktatási és oktatásfejlesztői munkáját, illetve pedagógiai gyakorlatot segítő tudományos tevékenységét Apáczai Csere János-díjjal ismerte el a Kulturális és Innovációs Minisztérium. A professzort a Szegedi Tudományegyetem terjesztette föl a díjra, amit a Magyar Felsőoktatás Napján vehetett át múlt hónapban.

Csupor Dezső a Szegedi Tudományegyetem gyógyszerésztudományi karán szerezte diplomáját, majd farmakognózia és fitoterápia szakgyógyszerészi képesítését. PhD munkáját 2007-ben védte meg, 2015-ben habilitált, 2022-ben MTA doktora fokozatot szerzett. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Gyógyszerészeti Intézetének vezetője, a Farmakognóziai Intézet egyetemi tanára. Emellett a Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Medicina Intézetének egyetemi docense, a Semmelweis Egyetemen Transzlációs Medicina Központjának tudományos módszertani szakértője.

„Az oktatás nálam nem szükséges kényszer, azt teljesen egyenrangúnak tartom a kutatói munkámmal. Régóta szívügyem, egy ilyen díj emiatt különösen jól esik. A legjobban az interaktív szemináriumokat szeretem, amelyeknek a hangulata workshopszerű. Ez formálja azt is, hogy mit adok elő, nem olyan, mint a frontális oktatás, ahol az ember nem mindig az mondja el, amire a hallgatóságnak igénye van. Egy kisebb csoportnál arra is lehetőség van, hogy a fiatalok reagáljanak arra, amit elmondok. Mi már a hagyományos frontális előadásokat is megpróbáljuk így alakítani. Inkább kisebb csoportokra bontjuk azokat, hogy ne egyszerre száz emberrel kommunikáljunk” – mondja a professzor.

Lépésről lépésre

Csupor Dezső pályáját gyógynövénykutatóként kezdte, kifejezetten kémiai jellegű vizsgálatokat végzett, de már akkor is törekedett arra, hogy olyan növények összetételét nézze, amelyeket a terápiában valóban használnak. A kutatásokban mindig sok szerzőtársa volt, és ma sem magányos harcos, aki egyedül mindent megold és megír. Nagy öröm számára, hogy olyan embereket talált, akik őt előre mozdítják, és akiket ő is előre mozdít.

„Az alapkutatástól lépésről lépésre haladtam a klinikum felé. Mert jó a kémia szépsége, de ami igazán releváns, az a gyakorlati felhasználás. A gyógynövények összetételét követően az kezdett el érdekelni, hogy maguk a hatóanyagok hogyan és miként működnek. A következő lépés az volt, hogy azt akarjam tisztázni, mennyire igazolt az emberen való hatásosság. Nem tudatosan, de folyamatosan közeledtem a transzlációs medicinához. Ebben az időszakban történt a szerencsés találkozás Hegyi Péter professzorral, aki épp ekkortájt indította Pécsett a transzlációs medicina központját. Rájöttem, hogy a két terület egybevág, és amit ők csinálnak, az engem nagyon érdekel” – mondja.

A gyógyszerészprofesszor Pécsett gyógynövénykutatások metaanalízisével kezdett el foglalkozni, majd azokból kiindulva lépett tovább munkatársaival. „Ha az ember metaanalíziseket készít, akkor előbb-utóbb rájön, hogy a legtöbb szernél sok minden hiányzik ahhoz, hogy sziklaszilárd kijelentéseket tehessünk. Innen csak egy lépés, hogy a hiányzó láncszemet pótolni akarjuk, és ennek érdekében elindítsunk egy klinikai vizsgálatot. Már van olyan kutatásunk, ami hamarosan kezdődik, és több olyan, amit már tervezünk” – mondja. Az egyik vizsgálat a medveszőlővel kapcsolatos, amit régóta használnak húgyúti fertőzéseknél – kapható hagyományos növényi gyógyszerként is –, de igazi bizonyíték nincs arra, hogy valóban hatékony. Emiatt terveztek a pécsi Transzlációs Medicina Intézetben egy olyan klinikai vizsgálatot, amellyel megnézhetik, hogy a hatásosság kimutatható-e objektíven. A medveszőlőt nem placebóval, hanem antibiotikummal hasonlítják össze, és arra kíváncsiak, eléri-e annak a hatékonyságát. Ha igen, akkor alkalmazni lehet az evidence based orvoslásban is. „Ez jó lenne, mert ennek a gyógynövénynek rengeteg előnye van, ami az antibiotikumoknak nincs. Az egyik például az, hogy jelen tudásunk szerint nem létezik ellene rezisztencia, és a hatásmódjából adódóan nem is valószínű, hogy ilyen kialakul.”

Hiányzó láncszemek

A növényekkel és a természetes vegyületekkel azért fontos kiemelten foglalkozni, mert azoknál még az átlagnál is nagyobb az adathiány. Esetükben más a helyzet, mint a modern gyógyszereknél, amelyekről a forgalomba kerüléskor már szinte mindent tudnak, az információs hézagok jellemzően  kicsik. „Ahhoz, hogy a gyógynövényeket is komolyan lehessen venni, rá kell mutatnunk azokra a vizsgálatokra, amelyeket el kell végeznünk velük, majd a kutatási eredményeket publikálnunk kell. Megesik az is, hogy egy-egy növénynél már adott az evidencia, csak nincs »összegereblyézve« és prezentálva. Ezt a munkát is el kell végeznünk”. A professzor példaként a sáfrányt hozza föl, amelynek antidepresszáns hatásáról sok klinikai vizsgálat készült, de többnyire Európán kívül. Ezekről nem állt rendelkezésre metaanalízis, de a pécsi intézetben pótolták ezt, és az elég jól alátámasztja a hatás létezését. Ez azt jelzi, hogy a fűszerként ismert növényt, ami az európai fitoterápiának jelenleg nem része, komolyan kellene venni.

Csupor Dezső a pécsi kutatások mellett jelen van a Semmelweis Egyetemen Transzlációs Medicina Központjában is, ahol elsősorban PhD hallgatókat mentorál, témavezetőként terelgeti őket a tudomány világában. A transzlációs medicina területén gyógyszerész-szakértőként is funkcionál, a véleményét olyan projektekben is ki szokták kérni, amelyekben nem ő a témavezető.

Transzlációs területen Csupor Dezső már korábban is jelen volt, ilyen jellegű kutatások miatt lett a World Journal of Traditional Chinese Medicine szerkesztőbizottsági tagja. „Amikor sisakvirágfajokkal foglalkoztunk, olyan növényeket vizsgáltunk, amelyeket Kínában használnak. Több olyan megállapítást tettünk kutatási eredmények alapján, ami ezekhez a növényekhez sokat hozzátett. Például jelentős részben mi derítettük ki, hogy a fájdalomcsillapítóként, gyulladáscsökkentőként használt sisakvirágfajok hatása miképp alakul ki. Ebben az időszakban Kínában is felkért előadó voltam egy konferencián.”

Kapcsolat a gyakorlattal

A Szegedi Tudományegyetem Klinikai Gyógyszerészeti Intézetében főleg gyógyszer-felhasználással kapcsolatos vizsgálatokkal foglalkoznak, a professzor munkatársai kiemelten kutatják az antibiotikum-használatot és a cukorbetegség terápiáját. Vizsgálják azt is, hogy a gyógyszerészi munka milyen színvonalú az egyes helyszíneken. Ennek célja az, hogy megnézzék, a hazai centrumokban zajló gyógyszerészi munka mennyire felel meg annak, ami a jelenlegi evidenciák alapján a legjobb lenne.

„A munka során mindig törekszem arra, hogy ne egy területre szűküljek be, a gyakorlattól pedig ne szakadjak el. Ennek érdekében kapcsolatban vagyok gyakorló gyógyszerészekkel, dolgozzanak ők akár gyógyszertárban, akár hatóságnál, akár külföldön. Mivel volt tanítványaim és PhD hallgatóim mindenfelé vannak, ez nem esik nehezemre. Fontos velük rendszeresen beszélni, mert így ismerhetem meg azokat az impulzusokat, amelyek a gyógyszerészeket érik és mozgatják, viszont nem jelennek meg az egyetemen belül. Ha ezeket nem ismerjük, akkor nem lehetünk jók sem az oktatásban, sem a tudományos életben. Nekem is sok olyan kutatásom van, ami abból indult ki, hogy volt egy probléma, amire megoldás kellett, és emiatt kutattunk.” Csupor Dezső cégekkel is próbál kapcsolatban lenni annak érdekében, hogy az összegyűlt tudást termékfejlesztésben, tanácsadásban lehessen hasznosítani, a valós élet problémáinak megoldására lehessen használni. A munkájára ez is visszahat, hiszen így láthatja, hogy ami az elméletben működik, az milyen a gyakorlatban. Mert a termékfejlesztésben nem csak az jelenik meg, hogy mi a hatóanyag, hanem az is, hogy a fejlesztést milyen jogi környezetben lehet megvalósítani, előkerülnek a gyártás problematikái és a marketing szempontok is. Az ezzel kapcsolatos tudás az oktatásban is hasznos, erről a hallgatóktól is gyakran kap visszajelzést.

Csupor Dezső számára az edukáció is kulcskérdés, foglalkozik vele már pályája eleje óta. „Ez azzal indult, hogy ismerősi körben elterjedt, mivel foglalkozom, az interneten fölbukkanó butaságok miatt pedig rengeteg kérdést kaptam. Ezekre egy idő után képtelenség volt egyenként válaszolnom, egyszerűbb volt publikus felületen tennem ezt. Ebből lett a Ködpiszkáló, amit egy idő után szerzőtársakkal vittem, és amiből később kinőtte magát a Pirulakalauz. Gyakran írok ismeretterjesztő cikkeket is, de csak akkor, ha valamire reflektálok, és nem az elefántcsonttoronyból nézek ki. Ha jön kérdés, akkor azt is megvizsgálom akár a laborban, akár a szakirodalom alapján, és abból lesz egy cikk. Külön öröm, hogy nemrég podcastet is indítottunk egy volt hallgatómmal, Markó Gábor neurológussal.”